Felmentési idő két részletben

Az új Mt. 2012.07.01-után lehetővé teszi, hogy a munkavállaló a felmondási időtartam alatt ledolgozandó munkaidejét nem egy összegfüggő, hanem két időtartományban dolgozza le. Ebben az esetben utolsó munkában töltött napnak a második ledolgozott időszak utolsó munkanapja minősül. A két munkában töltött időszak közötti idő (és az utolsó munkában töltött nap utáni napok) felmondási időnek minősülnek. A munkavállalót ezekre a napokra a felmondási időre járó jövedelem illeti meg.  Ezt az időszakot a munkaidő analitikában felmondási időnek („D” kód), a munkában töltött napokat munkaidőnek („1” kód) kell jelölni. Tehát a személy az utolsó munkában töltött nap előtt is tölti a felmentési idejét. A két részletben letöltött felmondási időre járó jövedelmet a következő módon kell számfejteni a programmal:

Kiléptetés

A személyt a korábbiakban leírt módon kell kiléptetni. A kiléptetéshez a személyi adatok képernyőn „Kiléptetés” gombra kell kattintani, meg kell adni a felmondás napját, az utolsó munkában töltött napot és a felmentési idő végét.

Számfejtés

A munkaidő analitikában a program az utolsó munkában töltött naptól a felmentési idő végéig automatikusan beállítja a „D” – Felmentési idő kódot. Ha a munkáltató a felmentési időt két részletben adja ki, tehát az utolsó munkanap előtt is van a személynek felmondási ideje, akkor azokat a napokat a kezelőnek a munkaidő analitikában be kell állítani felmondási időre („D” kód). A munkaidő analitika rögzítése után (a tört hónapra) számfejteni kell a személy munkabérét. Majd nyitni kell egy új számfejtést az üres számfejtésben el kell indítani, az „Egyéb” gomb funkciói közül az „Utolsó munkanap előtti felmentési időre fizetett bér” funkciót. Ebben a funkcióban a program felajánlja a távolléti díj alapján számolt, egy napra jutó jövedelmet. Ha a kezelő azt jóváhagyja a program az egynapi jövedelmet felszorozza a felmentési időre („D” kód)  állított napok számával, majd a korábban leírtak szerint számfejti a felmondási időre jutó jövedelmet.